A Magas Tátra és közeli környéke a látogatók számára különféle ékességek széles választékát kínálja nagy adag történelemmel. Éljen át egy kirándulást saját gusztusa szerint és engedjen meg magának sétákat az oktatóösvényeken vagy mélyebben hatoljon bele a tátrai környék világi vagy vallási épületei történelmébe. Rendelkezésre rengeteg vár, kastély, múzeum vagy templom áll, csak választani kell.
Az oktatóösvény Ótátrafüred tátrai településen találhatóés eredetileg hét tájékoztató megállása volt, melyek röviden megközelítik a Tátrafüredek több mint 200 éves léte történelmét.
A múzeum egész évi tárlata a Tátra életét, légkörét és változásait rögzíti fényképezőgép illetve kamera felvételei által, valamint a film és fénykép terén már 1870 óta ténykedő személyek cselekvését.
A Tátra változásai mellett a tárlat a fényképészeti technika 19. század óta való fejlődésére is rátekintést nyújt.
A tárlat önálló része a Tátrában ténykedő tátrai kinematográfia és fényképészet személyiségeinek szánták. A hozzátartozók vallomásai és a bemutatott személyes kiállítási tárgyaknak köszönhetően a látogató közelebbről ismerhet meg olyan személyiségeket, mint amilyen id. Karol Divald, Juraj Weincziller illetve Milan Legutky volt.
A Ski magánmúzeum korszerűen kezelt tárlata a látogató számára áttekintést nyújt az egyes téli sportok fejlődéséről Magas Tátrábankezdettől fogva egészen 1945. évig.
A múzeum részét egy asztalos- és cipészműhely és a Gertrúda-menedékház valós vizualizációja is alkotja, amely a jelenlegi Štart alatt ált Tátralomnic felett.
A tárlat egyes részei a hótalpak segítségével havon való mozgás kezdeteinek vannak szánva, ezután a sílécek és síkötés fejlődése következik, nem hiányzik a téli turisztikának és hegymászásnak, korcsolyázásnak, curlingnak, jégkorongozásnak, szánkózásnak és bobozásnak szánt rész sem.
A Tátrai nemzeti park múzeum a tátrai természettel, annak védelmével és a Tátra hozzáférhetőségének történelmével ismerteti meg a látogatókat.
A kiállítási rész természettudományi, természetvédelmi, történelmiés néprajzi részekre osztódik. A botanikus kertet se hagyja ki, amely a tátrai természet önálló tárlata. 3,2 hektáros területen terjeszkedik el Tátralomnic északkeleti peremén. A látogató itt 270 fajta, különböző biotópot betelepítő tátrai növényt nézhet meg.
A tárlaton egy kis földtörténeti felület és a Tátrai nemzeti park gondolatát keresztülvivő és megvalósító egyének emlékhelye is található.
Holtak emlékére – élők intésére – ez a mottó köszönti a látogatókat a Szimbolikus temető kápolna falán a Poprádi tónál, amely a Tátra áldozatai részére szántkegyeleti hely.
A temető egy cimborafenyő-ligetbe van elhelyezve, egy zsindelyes tetőzetű kiskápolna, faragott fakeresztek, emléktáblák tucatjai alkotják, és nem hiányoznak a tátrai hegymászók nevét tartalmazó táblák sem, akik különböző hegymászó expedíciókon veszítették el életüket világszerte.
Jelenleg 278 emléktábla és körülbelül 56 faragott fakereszt található itt. Ez az állapot azonban, sajnos, nem végső.
A Zári-ház múzeum 1971-ben volt alapítvaZár község által a helyi lakosok kezdeményezésére. A Bélai Tátra hegyaljában élő Gorálok életmódját, eredeti építészetét, belterét és népviseletét tárja elő.
A Javorina község legszélén található a Tátrai nemzeti park egyik legszebb történelmi építménye, egy fa-vadászkastély.
A 19. században épültKraft Krisztián nemes által, aki szenvedélyes vadász volt, de egyúttal természetvédő is. A herceg Tátrában kikiáltott vadászatokat szervezett, melyeken az egész Európa arisztokráciája vett részt.
A herceg halála után az örökösök a kastélyt eladták az államnak. Az elbűvölő építmény a totalitás időszakát is túlélte és jelenleg állami képviseleti célokat szolgálés meghatározott időpontokban a széles nyilvánosság számára is elérhető.
A kastélyt kinevezték nemzeti kulturális emlékműnek.
A Gótikus út az első tematikus kulturális-ismertető út Szlovákiában. Egy összefüggő körzetben bemutatja a Szepes-Gömör régió legérdekesebb és legértékesebb ékességeit, magasan a csúcsokon tornyosuló várkomplexumokat, összességében fennmaradt történelmi városközpontokat, múzeumokat és katedrálisokat – de olyan ékszereket is, mint a falusi templomok, kispolgári és iparos házak, vagy romantikus kőhidak. Ezáltal különböző kulturális-történelmi korszakokat idéző műalkotásokra és építészeti művekre lelhetnek.
A Szepesi vár, Szepes dominánsa, a legterjedelmesebb szlovák váregység, a természetben egy sziklabércen helyezkedik el.
1993-ban úgy a vár, mint a környék emlékműi is besorolásra kerültek az UNESCO Világörökségek jegyzékébe.
A várdombon a legrégibb nyomokat, csaknem hétezer éves régiek, a neolitikus nép hagyta maga után. Az időszámítás fordulópontján az ún. Puhói kultúra képviselői megerősített települése volt itt. Ennek elitjét a Gotinok törzse alkotta.
Szepes egészen a 12. században váltvéglegesenMagyarország részévé. Az Árpád-házi királyi család a Gotinok megszűnt várhelyén egy őrtornyotépítetett ki, amely egyúttal lakótoronyként is szolgált.
A legújabb kutatások igazolták a régebbi hipotéziseket, miszerint a felső várrészen való építkezési tevékenységeken kívül a délnyugati lejtőn is kiépítésre került egy önálló erődítmény, egy másik különálló vár voltkét román védelmi-lakótoronnyal, amely mára a nagy alsó udvar megerősítésének részét képezi.
AZ Anjou-házi I. Lajos király uralkodása alatt a két vár összekötésre került. Különböző vársánc-szakaszok és kapuk kiépítésével a vár fokozatosan megnyerte a mai elosztását felső várra, és három önálló várelőtérremintegy 40 ezer négyzetméter összterjedelemmel. Ekkor került átépítésre a mai bejárati főkapu, amely a mongol betörés után volt felépítve. Az előtte található önállóan álló pillérek valamikor a 17. századi védőpalánk részét képezték.
A váron az évszázadok folyamán olyan uralkodó családok váltakoztak, mint aSzapolyai, Thurzó és végül az utolsó tulajdonosok, a Csáki család. A rendi fellázadások végeztével Magyarországon a várban csak egy kis császári helyőrség maradt. Azonban már akkoriban rosszul volt a vár karbantartva.
1780-ban tűz ütött ki a várban. Ez volt a kezdete a lassú rommá változásnak. Az utolsó tulajdonosai véglegesen a második világháború után veszítették el kisajátítással.
A vár manapság felújított és konzervált rom állapotban van. Sokéves régészeti és építészeti kutatások és azok eredményei alapján fokozatosan építészetileg és tárlatilag megnyitásra kerültek a Szepesi vár egyes térségei.
A tátraaljai Késmárk város dominánsa a Késmárki vár. Ez a tátrai turisztika történelmébe, a Magas Tátrába való első ismert turistakirándulás indulópontjaként iratkozott be. Egyúttal az egyetlen teljesen fennmaradt vár Szepesen.
A városi típusú várkomplexum a város védelme céljából keletkezett 1463-ban a Szent Erzsébet középkori település romjain. A vár utolsó átépítéseit a Thököly-család biztosította, akik a Késmárkba olasz kőfaragókat, kőműveseket és festőket hívtak meg, hogy az eredetileg védővárat egy reprezentatív családi székhellyé változtassák. A várudvar épületeit később reneszánsz árkádok egészítettek ki, az emeleti pompás termeketfalfestmények díszítették és a várkápolna korai barokk stílusban került felújításra.
1931-ben a várkomplexum részében megnyitották a regionális múzeum első tárlatait. A vár 1962-1985-ös teljes javítását követően a muzeális gyűjtemények kibővültekés jelenleg a látogatók több tárlatot tekinthetnek meg, és a nyári szezonban az éjjeli várnézések folyamán színelőadásokat is.
A reneszánsz építészet ékessége Kelet-Szlovákiában – a Nagyőri kastélya Szepesbéla város dominánsa. Egy gótikus vár alapjain épült, amely állítólag templomosok kolostori romjain alapult, és Szlovákiában a legöregebbek közé tartozik. Az eredetileg három szárnyas épületet 1708-as tűzvész után egy negyedik szárnnyal egészítettek ki, ami által kialakult a tipikus négyzet alakú felülnézet egy belső várudvarral.
1862-ben a Nagyőri kastélyba Mednyánszky Eduárd báró költözött. Beckóról Szepesre magával hozta akkor tízéves László fiát, akiből később európai formátumú festő lett. A Tátra hegylábainál álló családi székhelyen való néhány ottléte során a kiemelkedő művész több gyönyörű tájképet festett eredeti szociális komponensekkel.
A kastély varázsát egy 19. századi angolpark szorozza meg. Az értékes történelmi könyvtáron kívül a kastélyban Mednyánszky László festményei találhatóak.
A kastély felújítását követően a Szlovák nemzeti galériát szolgálja, amely több tárlatot mutat itt be – történelmi bútor és beltéri kiegészítők, Mednyánszky László és Nagyőr (a festő, aki gyakran itt-tartózkodott és alkotott), Arcképek a 17.-19. századból és történelmi könyvtár.
A Lubló vára egy bérchegyen magaslik Szepes északkeleti részében Ólubló felett.
A vár a 13. és 14. századfordulón alakult és Észak-Magyarország határvárai részét képezte. A lengyel-magyar határ védelmén kívül a Poprád folyó völgyében haladó Lengyelországba vezető fontos kereskedelmi utat biztosította be.
Óriási tűzvész után 1553-ban a Lubló vára terjedelmes átépítéssel reneszánsz erődítmény korszerű alakját kapta. A szepesi városok Magyarországnak való visszaadását követően a vár jelentősége csökkent, sorvadásnak indult és rommá kezdett változni. A vár felújítása keretében sikeresen rekonstruálták és jelen korban vármúzeumi tárlatokat helyeztek bele.
1991-ben felújításra és ismételt felszentelésre került a várkápolna, amelyben istentiszteletek folynak.
Különálló muzeális tárlatot alkot a váraljai skanzen.
A Szt. Jakab templom Lőcsén a legnagyobb gótikus székesegyházak közé tartozik Szlovákiában. Egy élő nagytemplom, és a hívők számára naponta szolgál istentiszteleteket már több mint 700 éve, mint Lőcse, a szabad királyi város plébániai dómja. 2015-ben kijelentették Bazilika minorrá.
Gazdag történelme van és sok műemlék ékszerdoboza. Önmagában a templomon kívül további nemzeti kulturális műemlékek a középkori faszobrász, Lőcsei Pál mester és Szilassy János barokk aranyműves művei.
A Szt. Jakab római katolikus plébániai templom a vallási művészet legjelentősebb Szlovákiai emlékműi közé tartozik.
A múzeum 2003-banalakultLándokon, mivel a város nagyon gazdag a fenntartott hagyományokra. Népviseletet mai napig hordanak és az eredeti Gurál tájszólás is fennmaradt. A tárlatok a gazdaságot, kézművességet, vallást és az itteni elődök életmódját érintik.
A múzeum részét egy faház is képezi, ahol szövőszékek találhatók, és amelyeknél a látogatók kipróbálhatják a szőnyeg vagy abrosz múlt technikák szerinti szövését.
A Vöröskolostor nemzeti kulturális műemléket Alsólehnic község mellett a karthauzi és kamalduli rend szerzetesei lakták.
A karthauziak a legszigorúbb szerzetek közé tartozik aszkéta életmóddal és főleg könyvek leírásával foglalkoztak. Ennek ellenére isfokozatosan különböző privilégiumokat szereztek, mint halászat a Dunajecban, malomjog, sörfőzésés bírói jog.
Az 1711 és 1782-es években a Vöröskolostor kamalduli kolostor volt. Érkezésüket követően elkezdték a barokk átépítését. A karthauziakhoz hasonlóan ők is remete életmódot vezettek, gazdálkodással, méhészettel, beteggyógyítással és gyógynövénygyűjtéssel foglalkoztak.
A Vöröskolostor a Cyprián fráter által alapított gyógyszertáráról is ismert
A Szlovák Köztársaság Közlekedési Minisztériumának anyagi támogatásával valósult meg
Copyright 2024 Region Tatry.
